Az agy részei

Az érzelmek hálójában – A tanuláshoz szükséges állapot elérése

Ugye te is emlékszel erre!? Órákig üldögéltél a könyv fölött, olvastad is, de az égvilágon semmi nem maradt meg belőle a fejedben. Van az a felfokozott érzelmi állapot, amelynek során a folyton bevillanó képek és átsuhanó gondolatok valahogy lemossák a pályáról azt az infót, amit meg kéne jegyezni, és nem (és nem) sikerül koncentrálni az aktuális feladatra. Van az a jó vagy rossz érzés, amitől a figyelem elkalandozik, amitől még egy professzor is szórakozott lesz. Pedig a koncentráció olyan képességünk, amit lehet erősíteni (sőt, kell is). Megfelelő technikák gyakorlásával a hatékony, értő figyelem segíti a mindennapos tanulás rutinját. De mi a helyzet a tanuláshoz szükséges érzelmi állapottal? Azt végképp nem szabad figyelmen kívül hagyni! Mert van ideális állapot és vannak technikák, amelyekkel el lehet érni azt.

Hazaért az iskolából, fáradtnak látszik, de még mindig van dolga bőven. És te nem hagyhatod békén, hiszen mindjárt itt az este. Szülői kérdezz-felelek, első felvonás:

Anya: „Szia! Mi volt a suliban? Ettél? Megírtátok a dogát? Sok leckéd van? Állj neki a tanulásnak!” Gyerek: „Szia! Semmi. Jó. Igen.” És megy. És beletörődve nekiül a tanulásnak. Mert parancsba kapta, és jó esetben nem vitatkozik. Pedig a gondolatai teljesen máshol járnak… és azután csak ül, csak ül a tankönyv felett.

Az iskolában van inger bőven! Napközben minden gyereket (és felnőttet) utolér a pozitív és negatív hatás.  Felemeli vagy lenyomja, érzelmi hatások garmada befolyásolja hangulatát, orientálja figyelmét, változtatja teljesítményét. Ha a szünetben kitör a verekedés, a gyereket kicsúfolják vagy megszégyenítik, akkor ez az irgalmatlanul erős érzelmi behatás az egész napját képes meghatározni. Az esemény részletei a tanórán is többször eszébe jutnak, érleli és megpróbálja feldolgozni érzelmeit (dühét, elkeseredését), de biztosan nem fog tudni a tanárra figyelni és a nagy erőkkel érkező információkra koncentrálni. Minél erősebb az érzelem, annál nagyobb a blokk. A stressz legtöbbször órákkal későbbi érzéseinket, érzelmi állapotunkat is befolyásolja. Ha a gyereket egész nap piszkálta valaki az iskolában, ettől még késő délután is kényelmetlenül érezheti magát. Ráadásul, ha ezt nem tudja, vagy nem akarja megbeszélni senkivel, akkor a házi feladat megírása alatt, a tanulás helyett is ezen fog rágódni.

Ennek oka majdnem csak fizikai, hiszen a tudat, az intelligencia (pl. érzékelés, megismerés, figyelem, memória) és érzelmeink központja is az agyban van. Agyunk két legfontosabb egysége:

  1. HOMLOKLEBENY: A GONDOLKODÓ AGY

Funkciója szerint többek között felelős a beszédért, a mozgás megtervezéséért, illetve kivitelezéséért, a gondolkozás, a tervezés folyamataiért.

  1. LIMBIKUS RENDSZER: AZ ÉRZŐ AGY

Több fontos területből áll, ezek döntő jelentőségűek a tanulásban, az emlékezőképesség működésében, itt történik tudatos emlékeink elraktározása és előhívása is.

Érzelmi agyunk dolgozza fel azokat az aktuális eseményeket, amelyek a nap során velünk történnek, amelyek hangulatunkat, érzelmi állapotunkat is befolyásolják. Mindegy, hogy az érzelem negatív vagy pozitív, leköti az agyunk kapacitását – minél intenzívebb, annál inkább leköti. Ha agyunk limbikus rendszere egy adott problémával, feldolgozandó érzelemmel foglalkozik, akkor a homloklebeny kikapcsol. Ilyenkor belülre figyelünk, belső mozit nézünk, töprengünk. Érzelmeink lefoglalják a gondolkodó agy kapacitását (pont úgy, mint a wifit a letöltés), így a teljesítmény egyéb területeken legyengül, tanulni (figyelni, koncentrálni) közben biztosan nem tudunk. És minél érzékenyebb a gyerek, ez annál kisebb ingerre is igaz lesz.

Íme tehát, a kérdés a válaszhoz: Mi kell a tanuláshoz? A tanuláshoz egyensúly kell! A szükséges lelkiállapot eléréséhez – a fizikai szükségletek kielégítése mellett, a környezeti feltételek biztosításán túl – a lehető legnagyobb érzelmi egyensúlyt kell megteremteni azért, hogy az agy képes legyen teljes gőzzel a feladatra koncentrálni. Az összes éppen feleslegesen nyíló kaput be kell csukni, az összes zavaró, feszültséget (szorongást, stresszt) okozó érzelmi helyzetet el kell takarítani a tanulás útjából.

Hogyan segíthetsz neki ebben? Hogyan éri el azt az egyensúlyi állapotot, amiben tanulás könnyű, gyors és hatékony lesz?

  1. Figyelj! Különösen figyelj akkor, amikor iskolába indul, vagy onnan jön haza. Reggel a noszogatás, morgás és veszekedés helyett inkább csak emlékeztesd vagy rakd el te a tízóraiját, biztasd, segíts neki felöltözni, és maradj csendben, simogasd meg. Emlékeztesd a rutinszerű feladataira, például a fogmosás, fésülködés! Arra helyezd a hangsúlyt, amit már megcsinált és ne szidd le azért, amit még nem tett meg. Induljon és érkezzen biztonságban. Figyelj helyette! Van a zsebedben néhány kedves szó? Legyen!
  2. Első dolgod legyen beszélgetni vele, amikor hazaér a suliból! Ha nem akarod századszor is megtudni, hogy a suliban soha semmi nem történik, akkor kerüld messzire ezt a kérdést: Mi volt ma a suliban? Legyen a beszélgetés mellé közös szertartásotok, igyatok egy finom koktélt (szörpöt, limonádét) együtt, és váljon szokássá, hogy felteszed a „jó” kérdést: melyik volt a legjobb/legrosszabb része a napodnak? Ki volt ma a sztár? Melyik volt a legérdekesebb óra? Légy kreatív, mert hidd el, a jó kérdés többet ér, mint a jó válasz.
  3. Ha kikényszeríted a tanulást, akkor úgyis hosszú percekig azon kattog majd az agya, amit szeretett volna csinálni, és közben továbbra sem tanul. Ezért mielőtt leültetnéd otthon a tankönyvei mellé, engedj teret a játéknak, egy kis kikapcsoló pihenésnek! Ne légy erőszakos, adj neki időt (igazi határidővel)! A határidő közeledtével pedig mindig finoman figyelmeztesd, hogy még mennyi ideje van játszani.
  4. Fogadd el a kényelmetlen, kínos, nehéz érzéseit is! Engedd, hadd adja ki a dühét – lehet mérges is. 20 perc elég lesz, hogy fusson egy kört, püföljön párnát, kiabáljon, vagy egyszerűen csak öleld át és engedd, hogy dőljön belőle a panasz! A füst elszáll, a tanuláshoz szükséges kényelmes állapot megmarad.
  5. Ne legyen a házi feladat elkészítése véresen komoly tevékenység, ne legyen mumus! Kezeld lazábban! Fogadd el azt is, ha nem igazán ért valamit, sokadik alkalommal is szüksége lehet a segítségedre. Ilyenkor az idő és a gyakorlás úgyis kisimítja a göröngyös utat. Ne mondd, hogy legyél túl rajta, mert ezzel csak erősíted a negatív érzéseit, gondolatait.
  6. Tanítsd lazítani. Tanulmányok garmada mutat rá arra, hogy a legkisebbnek is érdemes relaxációs és stresszkezelő technikákat mutatni, koncentrációt fejlesztő és figyelmet élesítő módszereket tanítani. Ezek épüljenek be minél hamarabb, alkalmazza tudatosan és rendszeresen! Sőt, ha együtt csináljátok neked is jól fog esni és még az együtt szerzett közös élmények száma is nő.
  7. Gondold át, milyen mércét állítasz fel a gyereknek! Túl magas vagy túl alacsony lesz az elvárásod? Találd meg az arany középutat, és próbálj mindig reális maradni! Ne várd el tőle, hogy minden tantárgyban ugyanolyan jó legyen, igazítsd a személyiségéhez, képességeihez azt a magasságot, amit meg kell ugrania – és ez ne legyen betonfal, mert ő is változik! Gyerekednek nem kell tökéletesnek lennie, de legyen tisztában azzal, hogy a te értékrendedben mi számít kiváló vagy gyenge eredménynek. De mindenképp biztosítsd a felől, ha nem teljesít az elvárt módon, te akkor is SZERETNI fogod!!!

cikk írója: Reidl Kamilla