frusztráció

„Miért én tanítsam a gyerekem? Akkor miért vannak a tanárok?”

„Mi közöm nekem az iskolához? Ha én tanítom itthon, ő minek megy be egyáltalán az iskolába? Elvégzi a tanár az én munkámat, helyettem?” Hányszor, de hányszor szegezik nekünk szülők ezeket a kérdéseket. Mi a válaszunk? Sosem egyetlen szűkszavú mondat.

Neked, a szülőnek nem kell gyorsan elszaladnod az egyetemi felvételire, hogy legyen végre tanári diplomád, amivel megoldod a gyereked körül szerveződő tanulási zűrzavart. Te csak végezd a saját munkádat! És közben segíts neki, hogy ne kerüljön bajba a tanulással! És ha már bajba került, segíts abban, amiben tudsz. Segíts azzal, amiben te magad is jó vagy! Mert jó vagy!

Ha biztosítod a tanuláshoz szükséges külső és belső feltételeket, ezzel máris elvégezted a munka oroszlánrészét. Etesd meg, itasd meg, öltöztesd fel, szereld fel a szükséges harci eszközökkel, teremts barátságos, rendezett környezetet a tanuláshoz. Biztasd, szurkolj neki, támogasd, motiváld! Nem éredemes folyton leszidni, ne legyél mérges rá mindig! Szeresd akkor is, ha nem ő a legnagyobb ász matekból! Néha gondold át, Te milyen elvárásokat támsztasz felé! Túl sokat…?!

Hagyd, hogy szárnyaljon a képzelete, repüljenek a gondolatai! Felesleges bármilyen dobozba is beszuszakolni! Engedd szabadon annyira, amennyire csak lehet! Támogasd gondolkodásának kiteljesedését – szabja csak a maga képére a világot!

És ha ezt a két igen fontos dolgot megtetted (vagy legalább megpróbáltad), akkor MINDENT megtettél, amit csak lehet. Mindent, amire csak képes vagy!

Naná, hogy ez a mindennapokban nem kis kihívás, általában nem egy laza vasárnapi séta, de hidd el, hosszútávon ti ketten így lesztek jó csapat. Ezzel mindketten célba értek.

Mert mi a célunk valójában? Szerintem az, hogy kritikusan gondolkodó embert neveljünk gyerekeinkből. Olyan embert, aki egészséges önbizalommal bír, és minden helyzetben képes a felelősségvállalásra. Aki mihamarabb megtalálja helyét és saját küldetését a világban, eléri és megéli álmait. Ehhez pedig gondolkodási készségeit kell folyamatosan fejlesztenünk, aminek egyik legfontosabb összetevője a tanulás támogatása, segítése. Hahó, Anya! Te is tudod, hogy neked ez a segítségnyújtás kutya-kötelességed! Ebben a feladatban ránk mindig számíthatsz, mert ebben tényleg jók vagyunk. Nem hagyunk magadra, segítünk segíteni! A VIVEKA szülőknek szóló előadásain és tanfolyamain átadjuk neked mindazt a tudást és tapasztalatot, amire szükséged van, és megmutatjuk lépésről-lépésre, hogyan csináld.

cikk írója: Reidl Kamilla